Eddigi pályafutásom alatt mindig emberekkel foglalkoztam, a gyerekektől kezdve egészen az idősebb korosztályig. Az évek alatt rengeteg visszajelzést kaptam a munkám során azoktól, akiknek az életében sikerült bármiféle lenyomatot hagynom: akár egy jó tanáccsal, egy csendes meghallgatással, egy bátorító üzenettel, egy motiváló biztatással, vagy éppen egy erélyesebb véleménnyel.
Már régóta motoszkált a fejemben, hogy ezt a lenyomatot, valamilyen más formában is eltudnám képzelni, de a formáját sokáig nem tudtam meghatározni. Aztán 2018-ban kitaláltam, hogy a gyerekeim „kincses” dobozát Anya-mesékkel fogom gazdagítani. Mindkét fiamnak írtam karácsonyra egy-egy mesekönyvet, amit szépen kinyomtatva kis könyv formájában meg is kaptak. Tőlük kaptam meg az ihletet, ők bátorítottak és javasolták is, hogy írjak másoknak is mesekönyvet. Innentől kezdve tudtam már, hogy a könyv lesz lenyomat. Hogy miért éppen mesekönyvet? A mesék elválaszthatatlan részei az életemnek, nem is tudnék más műfajban írni. Érdekes mód arra is a fiaim ébresztettek rá, hogy képes vagyok ’fejből’ is mesélni. Nem kellett az esti mesékhez mesekönyv, elég volt gondolni egy főhősre, egy helyszínre, ellenfélre és már érkeztek is. És így született meg az Útravaló sütik című mesekönyvem. Éjjel megálmodtam, reggel pedig, ébredés után azonnal papírra vetettem.
