Írói múltja igen rövid. 2004-ben „Kerülő utak” címmel jelent meg egy könyve, amit Peter Steadie néven írt. Ezt követően a Macskafogó 2. című filmben volt szerencséje közreműködni producerként. Majd hosszú szünet után gyermekei ihlették meg újra. A nekik és róluk mesélt történetekből született hosszas unszolásra a Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban.
Hogy hogyan készült, azt maga Szilárd meséli el.
Pár évvel ezelőtt Solymárról jöttünk hazafelé, mikor a 10-es úton bedugult a forgalom és ezért hosszas veszteglésre kényszerültünk. Egy enyhén lápos terület mellett álltunk már vagy 40 perce és éreztük a rothadó növények erjedt szagát, mikor a gyerekek “ledobták a láncot”. Nem bírtak már magukkal. Azért, hogy csillapítsam a kedélyeket, felajánlottam, hogy mesélek, ha csöndben maradnak. Hatott. Elcsendesedtek, nekem pedig adott volt a feladat. Akkoriban egyre többször kellett nekik olyan meséket mondani, amiben vagy ők, vagy a mesélő, vagy valamelyik családtag benne volt. Ezért, és a várakozás közbeni élmények hatására lett a mese címe: Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban. A foglalkozás elérte a célját. A mese kitartott addig, amíg kiszabadultunk a forgalom fogságából és ez olyan nyomot hagyott a gyerekekben, hogy ezután gyakran kértek egy újabb történetet. Mivel tetszett nekik az ekkorra már eposszá duzzadt mesefolyam, a családban is híre ment és egyre többen voltak kíváncsiak. A nagymama unszolására egyszer csak úgy döntöttem, leírom. Ám, hogy két legyet üssek egy csapásra, nem az addig mesélteket kezdtem el lejegyezni, hanem elhatároztam, hogy ennél kicsit többet adok nekik. Ezért teljesen új epizódokat írtam, amik egymást követve egy világmegváltó, nagy kalanddá duzzadtak.
