Vásárlásoddal mostantól a beteg és rászoruló gyerekeket is támogatod!

Van egy jó okom az összefogásra, ha már amúgy is azt vallom, hogy együtt minden könnyebb!

25 és 30 között lehettem félúton. Nagyjából egy évig tartott, amikor úgy alakult, hogy nagyon nem találtam a helyemet. Se itt. Se ott. Nem volt jó a munkahelyemen, nem volt jó otthon. Nem vágytam társaságra, félek, talán magára az életre sem úgy igazán. Arra az életre, amikor a velejéig kiélvezi az ember. Amikor nem szalasztja el a pillanatot, amikor meglátja a szépet, megéli a megélhetőt, megérti a gondolatot.

Egy éve voltam már ebben a kifacsart állapotban. Nem csak egyedül, de akkor épp magányosan is. Míg egy napon arra gondoltam: nem mehet így tovább. Hisz még előttem áll szinte minden. Csak nem fogok itt alig huszonpár évesen besavanyodni, már-már konzerválni magam? Egyre törtem a fejem, hogy mit is tehetnék. Aztán egy nap hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem jegyzetelni. Felírtam mindent egy lapra, ami valaha is mosolyt csalt az arcomra. Amitől, akár csak egy pillanatra is, de jól éreztem magam a bőrömben. Lett egy szép, hosszú listám. Ez már önmagában megnyugtató volt, hisz ezek szerint csak van bennem szufla, még ha most jó mélyen el is rejtőzött – gondoltam. Ahogy elemezgettem a jegyzetemet, egyszer megvilágosodtam. Bármennyire szentimentális is, vagy utópisztikus, vagy hívjuk bárminek, de rátaláltam a szenvedélyemre, arra a kapaszkodóra, ami kihúzott az egyre mélyebb gödörből. Vagyis azokra az ártatlan, apró, kiszolgáltatott, hús-vér csodákra, akiket úgy hívunk: gyerekek. Gyerekek, akik soha, semmiről sem tehetnek, akik ténylegesen és szó szerint áldozatai lehetnek a környezetüknek, a világnak, amiben beleszülettek. Így alakult, hogy önkéntes lettem több helyen is, és elkezdtem masszívan gyerekvédelemmel foglalkozni, persze a magam laikus módján – de annál nagyobb szenvedéllyel.

Bár az életemnek azon szakaszán túl vagyok, minden szempontból, mégis, ugyanolyan fontos maradt, hogy ahol csak tudok, segítsek, támogassak, különösen a gyerekeket. Így kérdés sem volt, mikor rábukkantam az EliMo Magyarország Angyali Hálakő Minden Gyermekért Alapítvány partnerprogramjára, hogy én ehhez bizony csatlakozni szeretnék Az én könyvem kezdeményezésemmel.

Mert miről is szól a program? Az alapítók zseniális win-win helyzetet dolgoztak ki, aminek a lényege, hogy úgy lehet őket támogatni, hogy az lényegében senkinek sem kerül semmibe. Furcsa igaz? Gondolhatnád, mekkora bődültség már ez. Hisz másképp hogyan támogasson bárki is egy alapítványt, ha nem úgy, hogy pénzt ad neki?

Elmesélem, hogyan működik!

Először is idézek az EliMo Angyali Hálakő Minden Gyermekért Alapítvány oldaláról (hisz ők ezt már olyan jól megfogalmazták), majd bemutatom az egész folyamatot a saját példámon keresztül.

Nagyon sok alapítvány van Magyarországon, akik különböző szociális rétegek segítésére jöttek létre, sokan, sokféleképpen próbálunk segíteni bármely okból rászoruló embertársainkon, mégis a jóindulatú-segítőkész embereknek is végesek az anyagi lehetőségeik.

Célunk éppen ezért nem elsősorban a pénzbeli vagy tárgyi adománygyűjtés, hisz filozófiánkat mindig is a „semmit sem szeretnénk ingyen” szemlélet jellemezte: mi a segítségért cserébe adunk is – a támogatások összegének függvényében vagy egy Hálakövet, vagy a logónk plüssfiguráját, vagy egy mesepárnát kapnak támogatóink köszönetünk jeléül.

Úgy gondoltuk, hogy tudunk még ennél is többet adni. Hosszas előkészületeket követően megálmodtuk azt a módot, ami hazánkban talán egyedülálló módon kínál mind kereskedelmi partnereink, mind a vásárlók számára egy olyan kölcsönös, kiegyenlített lehetőséget, melynek segítségével alapítványunk teljesen önfenntartóvá tud válni.

Reményeink szerint ezzel a módszerrel azokat a szociálisan érzékeny embereket és partnereket/kereskedőket is meg tudjuk szólítani, akik valamilyen negatív tapasztalat miatt vagy csak elvi okokból eddig nem hittek a közösség és az összefogás erejében.

Miről szól pontosan?

• Az általunk kitalált rendszer egyik oldalnak sem jelent pluszköltséget.
• A partnerprogramunkban részt vevő kereskedők/szolgáltatók bizonyos jutalékot fizetnek az alapítványunknak azon eladásaik után, amelyeknek számláit-blokkjait (természetesen annak másolatát) a hozzánk csatlakozó segítő szándékú vásárlók elküldenek az alapítványunknak – ez adja majd az elszámolás alapját.

Vetítsük most át ezt Az én könyvemre!

Ha vásárolsz egy könyvet Az én könyvem oldalán, és erről a vásárlásról bemutatod a bizonylatot, számlát, levelet, akármit az EliMo Angyali Hálakő Minden Gyermekért Alapítványnak, akkor én utalok pénzt a te vásárlásod után az alapítvány működésének folytatásához és fenntartásához. Neked tehát nem kell semmilyen plusz pénzt fizetned.

Tehát, ha amúgy is vennél egy magánkiadású könyvet, akkor, ha azt Az én könyvem oldalán keresztül teszed meg, akkor azzal nem csak egy élményt vásároltál magadnak, támogattad a könyv szerzőjét, vagyis elismerted a munkáját, hanem a beteg és rászoruló gyerekeket is.

Joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy ez nekem miért éri meg?

Egyrészt fent kifejtettem, mennyire fontos számomra, hogy lehetőségeimhez mérten támogassam azokat, akik a gyerekek sorsát hivatottak segíteni.

Másrészt, úgy tekintek az általam utalt összegekre, mint egyfajta marketing-költségre. Vagyis beépítem azt a havi keretbe, cserébe az EliMo Angyali Hálakő Minden Gyermekért Alapítvány átvállalja tőlem a kommunikáció és a marketing tevékenység egy részét. Vagyis az utalások összegének mértékében népszerűsíti Az én könyvem oldalát. Innen kezdve pedig már egyszerű matek: ha az oldal minél népszerűbb lesz, akkor egyrészt minél többen megismerik a magánkiadású könyveket és azok íróit (ez a kezdeményezés fő célja is!), minél több vásárlás lesz, amiből minél több pénzt lehet visszaadni a támogatásra.

Ha még ennél is jobban kivetítjük: amit amúgy is megvennél, mert szükséged van rá, akkor vedd azt a bármit meg egy olyan helyen, egy olyan vállalkozástól, cégtől, kereskedőtől, aki együttműködő partnere az EliMo Angyali Hálakő Minden Gyermekért Alapítványnak. Így biztos lehetsz benne, hogy jó helyre kerül a támogatás, hisz az alapítvány működése tökéletesen átlátható, minden centnek, vagyis forintnak végig lehet követni az útját és a történetét.

Köszönöm, ha mindennek te is részese leszel!