Csibemese

Leírás

A meséskönyv az óvodás korosztályt célozza meg. Verseket, meséket olvashatunk benne, melyekhez színes illusztrációk tartoznak. A versek a hónapokról, évszakokról, a Mikulásról szólnak, a mesékből nyomon követhetjük egy kiscsibe életét, a búzaszemét, amelyből kenyér lesz, olvashatunk három igazi jó barátról, egy csodatévő mackóról, és egy szegény leányról, aki világgá ment.

Részlet a mesekönyvből

A fészekben lapuló tojások körül csend volt, félhomály és meleg.
A kotlós mami nyugodtan ült a tojásokon és halk kotyogással biztatta csibéit:
– Gyerünk csibikék, gyerünk, keljetek ki! A mami már nagyon kíváncsi rátok!
Az egyik tojás az ismerős hang hallatán mocorogni kezdett. A kiscsibe egyre szűkebbnek és kényelmetlenebbnek érezte a helyet a zárt, sötét tojásban.
– Hát kelnék én, de azt hogyan kell? – morfondírozott magában. – Itt nincs levegő, és a hely is kicsi. Talán, ha ezt a vékony kis falat átszakítanám, akkor jobb lenne? Apró kopogó mozdulatokkal verni kezdte a hártyát, ami a légkamrát elválasztotta tőle.
Végül sikerült egy kis rést nyitnia rajta, és máris jobban érezte magát. Szippantott a levegőből, ami a légkamrában volt, és csipogni kezdett. Ettől persze megrémült kicsit, hiszen még sosem hallotta a saját hangját. A vékonyka, bátortalan csipogást a mami is meghallotta, és biztatni kezdte a csibét:
– Jól van csibe, ügyes vagy, csak így tovább!
– Hát, én is szeretnék már kibújni innen, remélem sikerülni is fog hamarosan! – válaszolta a csibe, persze inkább csak magának, hiszen még a tojáshéj foglya volt.
( Csibemese)

********************

– Adj Isten, öreganyám, nem látott erre egy mezítlábas szegény leányt? Megtaláltam a keszkenőjét és az ócska cipőjét az erdei rengetegben.
– De láttam, hogyne láttam volna gyermekem – szólt az öreg néne. – Segített nekem a leány a diószedésben, én pedig megvendégeltem. És közben elmesélte, hogy milyen szegénységben élnek, s hogy ő most szerencsét próbálni indult.
– Köszönöm néném, akkor indulok, és remélem meg is találom a leányt!
– Járj szerencsével, fiam – intett csontos, ráncos kezével az öreg néne.
A szegény leány eközben ment, mendegélt, már nem volt éhes, csak fáradt, és szomorú az elveszített keszkenő miatt.
A falucska után nem sokkal egy folyóhoz ért. Tanakodott, gondolkodott, hogy ugyan hogyan tudna átkelni rajta. Széles, gyors sodrású folyó volt, és a leány nem mert nekiindulni, hogy átgázoljon rajta.
Ahogy tanakodott, ahogy gondolkodott, egy hattyút pillantott meg, aki épp a part felé úszott.
– Gyere leányka, ülj a hátamra, és majd átviszlek én a folyón – szólt a hattyú, miközben egészen kiúszott a folyó szélére.
( A szegény leány keszkenője)

********************

Másnap este Boti nagyon gyorsan megitta a kakaóját, megfürdött, fogat mosott, teljesen egyedül, úgy, ahogy egy nagyfiúhoz illik, aztán szaladt lefeküdni.
Abban reménykedett, hogy a mai álmában is megjelenik majd a mackó, úgy, mint tegnap éjjel.
Félig lehunyt szemén kukucskált ki, hátha meglátja a macit valahol, de ő nem jött. Csend volt, nem mozdult semmi, és Boti lassan álomba szenderült.

Medve Úrfi megmozgatta elgémberedett tagjait, kinyitotta a szemét, és nagyon ásított:
– Hm, de nagyot aludtam, még meg is éheztem közben – nézett körül, de nem látott semmi ennivalót a szobában. Gondolkodott, hogy mit is csináljon, amikor hangosan korogni kezdett a gyomra.
A zajra Boti is felébredt, és meglátta, hogy Medve Úrfi ott ül az ágyán!
– Jaj, de jó, hogy itt vagy, annyira örülök neked! – mondta és magához ölelte a nagy, esetlen barna plüssmackót.
– Szervusz, Boti, sajnálom, hogy felébresztettelek, de nagyon éhes vagyok – mondta a mackó szomorúan.
– Várj, hozok neked valami ennivalót! – mondta a kisfiú, és halkan kilopódzott a szobából.
( Boti és az álommackó)

Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 130 oldal
Borítás: Keménytáblás
ISBN: 978-963-12-4953-8
Méret: A5