Z. Kiss Adrienn vagyok, pedagógus, édesanya. Két kisfiam közül a nagyobbik – Csongor – nem beszélő autista, kisebbik Beni átlagos fejlődésű. A mi családunkban természetes, hogy beszélgetünk Benivel arról, hogy a testvére miben más mint Ő. Az értelmi szintjének megfelelően mindig minden kérdésre válaszoltunk. Aztán, amikor ovis lett, egyik nap úgy jött haza, hogy azt kérdezte: okosabb-e a testvérénél.
Azt hiszem az volt az a pillanat, amikor rájött, hogy nem mindenkinek van olyan tesója, mint neki. Ha jönnek hozzánk vendégségbe gyerekek, szintén kérdéseket tesznek fel Csongorról. Ez így helyes, kérdezzenek és én válaszolok szívesen. Öröm látni, hogy amikor megkapják a választ, akkor a lehető legtermészetesebben kezelik azt. Ezért írtam meg a mesét, hogy senkinek ne legyen nehéz elképzelni milyenek a hétköznapjai az ilyen különleges testvérpároknak.
