Regényírói pályafutásom kezdete 2008-ra tehető. Egészen pontosan az Éjszakai őrség című orosz film adta az első löketet. A film jó volt, viszont az utolsó tíz percben egy komoly logikai bakit érzékeltem. Ennek hatására kezdtem el gondolkodni azon, hogyan lehetett volna máshogy, jobban lezárni a történetet. A sok elmélkedés során a cselekmény egyre több ponton változott meg, végül már semmiben sem emlékeztetett a filmre.
Akkor jött az ötlet, hogy miért ne írnék belőle egy regényt. Le is gépeltem az első negyven oldalt, majd visszaolvastam. Az eredmény: minősíthetetlen. Rájöttem, hogy még bőven van mit gyakorolni.
Ekkor kezdtem el novellákat írogatni, amiket különböző pályázatokra küldtem be. A siker nem váratott sokat magára, három novellám (Az elfekvő, JOHNÒ, Kelet-Nyugat) megjelent az AVANA ARCKÉPCSARNOK című tudományos-fantasztikus kiadványban. Mások mellett ezek az írások is olvashatók az Utolsó percek című novellagyűjteményben.
Már csak egy év kellett hozzá, hogy ismerősök bíztatására megírjam első regényemet, amely a Kelet-Nyugat című novella kiegészítéseként jött létre, és az Ezüst égbolt címet kapta. A történetet folytatásokban közzétettem az egyik internetes íróklubban. Itt vettem fel a William Morgenthaler nevet is. Ekkor ért a megtiszteltetés, hogy az egyik klub-kolléga felajánlotta a lehetőséget az éppen induló magánkiadója útján történő megjelentetésre.
A sikeres megjelenés után újból visszatértem a korábban félretett történethez. Öt év kellett az átdolgozásához, így aztán 2018-ban megjelenhetett Nerefid – A vezér és a pusztító címmel a Nerefid sorozat első részeként.
