A belső vad az első olyan művem, amely könyvként jelent meg és ezáltal beteljesített egy tízéves álmot. Egészen kicsiként kezdtem el írni, s miután nem egy hajnalom telt el úgy, hogy kézzel megírtam egy mesekönyvet, családom számára is egyértelművé vált, hogy az írás nem csupán ideiglenes elfoglaltság számomra.

Hogy miért az írói név?

Mert egy vagyok a sok közül – ugyanúgy felkelek reggel, bújom a telefont szabadidőmben, s találkozom a barátokkal egy hosszú nap után –, s szándékomban áll annak is maradni. Írásaim nem a kritikusoknak születnek, szárnyaknak szánom őket oly szívekre, melyek megüresedtek. E könyv pedig elsősorban különcökről szól szintén számkivetetteknek.