Skolik Ágnes vagyok, 57 éves, három gyermek édesanyja, és egy 3 éves kislány nagymamája. Gyermekkoromban Zalakomárban éltem, majd Nagykanizsára költöztem, utána pedig Liszóba. Az utóbbi 7,5 évet Németországban töltöttem, ahonnan 2019 márciusában költöztünk haza.

Írni viszonylag későn, 40 éves korom körül kezdtem el. Bár az iskolában mindig jó voltam fogalmazásból, sokáig eszembe sem jutott, hogy megpróbálkozzam az írással. Gyermekeimnek sok-sok mesét olvastam az évek során. Nem csak este, hanem  a nap bármely szakában, amikor kérték. Gyermekkoromban én is sok mesét hallottam, és sokat olvastam, így természetes volt, hogy nem telhet el nap mesézés nélkül.

Eleinte meséket írtam, aztán később novellákat, esszéket is, de a fő irány a  meseírás maradt. Meséim, verseim általában a természetről szólnak, állatokról, növényekről, a minket körülvevő környezetről, de írtam már népmesei elemekkel szőtt mesét is. Sok mese alapját a gyermekkori emlékekből merítettem, de vannak írásaim a kis unokámról, és a nagymamaságról is.

A mese tanít, nyugtat, szórakoztat. Ez a mondat jellemzi legjobban az írásaimat.

A mese tanít: a környezetünkről, állatokról, növényekről, az időjárás változásairól írok. Olyan dolgokról, amik körülöttünk vannak, de talán észre sem vesszük. Olyan dolgokról, amivel nemhogy a városi, de a falusi gyerekek sem mindig találkoznak közvetlenül. A veteményes növényeiről, a tojásból kibújó kiscsibéről, a kiscicáról, aki megtudja, mi az, hogy napsütés, vagy hóesés. Sok mesém tanít az alapvető emberi értékekre, a segítőkészségre, barátságra, becsületességre.

A mese nyugtat: nem eszi meg a macska az egeret, nem mérgezik meg a királylányt, nem vágják le a sárkány fejét. Tudatosan figyelek arra, hogy a mesékben ne legyen erőszak, olyan dolog, ami a kisgyermeket felzaklatja, amitől esetleg félelmei lehetnek. Hiszen az esti mese célja a megnyugvás, a pihenés előkészítése, ezért fontosnak tartom, hogy a mese hallgatása után kellemes élményként gondolja át a hallottakat.

A mese szórakoztat: az írások hangvétele mindig pozitív, könnyed, sokszor humoros, a való életről, vagy rég letűnt korokról szólnak. Mai modern hangvételű, vagy  népmesei elemekkel szőtt történetek. Célom a gyerekeket a környezetünk életével megismertetni, és szeretném, ha hallanának a régebbi korokban élt gyerekek életéről is. Ezekben a mesékben régi tárgyak, eszközök nevét is megörökítem, és olyan szavakat használok, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.

Négy könyvem jelent meg eddig, magánkiadásban.