Erdélyben születtem, fémipari végzettségem van és úgy képzeltem, hogy szerszámgyártásban fogom megkeresni a kenyerem. Magyarországra érkezve rájöttem, hogy ez nem pálya, így váltanom kellett. Olasz és angol cégeknek dolgoztam, így felfedeztem egy új világot: az értékesítést, a kommunikációt.

Már húsz évvel korábban megtanultam azt, amit ma „pozitív gondolkodásként” kicsit eltorzítva, de minden utcasarkon hirdetnek.

A tapasztalásokat felhasználva sikerült elérnem azt, hogy én legyek az a srác, aki, bár már túllépte az ötvenedik évét, de még rollerezik, gitározik, rajzol, fest, bábokat gyárt és kelt életre, utazgat – viszont úgy érzi, eleget dolgozott, így önkéntes nyugdíjas – azaz „kemping ”nyugdíjas lett. Életemben négyszer éltem meg a depresszió mélységeit, a gödörből pedig mindig magamtól másztam ki.

Ma már csak előadásokon lépek fel, tréningeket tartok és próbálom élni az életet, ahogy lehet.