Legelőször fiákeres szeretem volna lenni, aztán sztepptáncos, majd dzsesszdobos.
Elemista koromban sokat meséltem.
Érettségi előtt színésznek jelentkeztem, de az Igazgató Úr összeszidott, ezért mentem vegyésznek. Vegyészként viszont szobrász szerettem volna lenni. Felvételiztem. Nem vettek fel, és akkor lettem pszichológus.
No, ez már tartós volt. Analitikus mozgás-táncterapeutaként nagyon szerettem dolgozni.
Meg úszni is szeretek, ma is.
Hiába van 2 diplomám, kitűnő bizonyítványt csak szűcsipari-szakmunkásként kaptam.
Volt négy feleségem. Mind okosabb és műveltebb volt, el is váltak tőlem.
Nagyon gazdag vagyok!
Sok éve van egy remek asszonybarátom, meg
négy gyerekem, négy unokám és két dédunokám! Kell ennél több?
Mostanában írogatok, de majdcsak le fogok szokni erről. Várható, hogy az önkritikám – ami állítólag nyomokban kimutatható még bennem is – csak megmozdul tán…
