Király Lászlóné Láda Angelika, írói álnevén Angelika King, első kiadott könyvének címe „A hatalom árnyékában: Holdfény”.

Angelika, aki óvodapedagógus végzettséggel rendelkezik, de dolgozott már rendezvényszervezőként is, kamaszkora óta ír. Nem kevesebb, mint tíz könyve van kiadásra kész állapotban, és általában kettőt ír szinkronban, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. Jelenleg azon fáradozik, hogy könyveit magánkiadásban jelentethesse meg. Ahogy sokan mások, ő is rengeteg tapasztalatot gyűjtött első könyve kiadásából, leginkább azt, hogyan nem szabad azt csinálni.

Ahogy mondja: „Az első könyvem kamaszkori lelkesedésből fakadt. Az összes zsebpénzemet – ami nem volt sok – könyvekre költöttem, és úgy gondoltam, ilyet én is tudok. Így született meg az első írásom, amit a mai napig őrzök és mosolyt csal az arcomra, amikor csak olvasom. Érdekes látni, honnan indultam és most hol tartok. Mindig jegyzetelek, mert egymás után jönnek a gondolatok, és nem hagynak nyugodni, amíg le nem írom azokat. Ezért nagyon sok vázlatom van, amelyek csak később válnak teljes történetté.”

Könyvei romantikus történetek, krimi szálakkal átszőve. Néhány regényébe belecsempészte az ezoterikus világot is, ami számára is érdekes kirándulás volt és sok ismeretet szerzett ezen a területen. Főhősei olyan személyiségek, akik akár körülöttünk is járhatnak. Mi magunk is lehetnénk azok, csak az élethelyzetük különleges, ezáltal pedig az életük is. Szereti a fordulatokat, ezért, ha írás közben úgy érzi, a történet ellaposodott, egy ideig pihenteti azt, és csak akkor folytatja a kéziratot, ha jön valami igazán megkapó ötlet.

„Nem tudom, kinél hogy működik ez, de én soha nem töröm a fejem azon, hogy mit írjak, nincs bennem e téren tudatosság, előretervezés. Sokkal inkább ösztönös, jön valami, érzem, hogy írnom kell, és azt teszem. Soha nem tudom előre, hogyan alakul majd a történet, még magamat is gyakran meglepem azzal, amit leírok, ezért sokszor kergetem magam olyan helyzetbe, amiből nehéz kiutat találni. Van, hogy leírom, hogy a főhős benyit egy szobába és hetekig ott hagyom, állva az ajtó előtt, mert fogalmam sincs, mi van ott bent. Aztán jön egy sugallat, a történet pedig megindul.
Szeretném, ha történeteimet nemcsak megismernék az olvasók, de általuk ki is kapcsolódnának. Nincs annál jobb érzés, mikor azután érdeklődnek, hogy mikor jelenik meg a következő regényem.”