Kár tagadni, a legtöbbünk múltjában és jelenében megannyi élmény lakozik a Balatonról. Nekünk, magyaroknak elképesztő szerencsénk van. Hisz itt van ez a csoda, ami közel van, elérhető, a mienk. Csak a mienk. Szeretjük. A Balaton menő. Bárkit hallottam eddig a balatoni kiruccanásairól mesélni, biztos, hogy büszkén tette azt. Még szép. Minden megélt pillanatra emlékszünk egy életen át. Aztán az érzést továbbadjuk a gyerekeinknek is. Hisz abban bízunk, reméljük, hogy nekik is ugyanazt nyújtja majd. Vagy még jobbat. Tokody Klári pedig elképesztő támaszt nyújt ebben a kalandban a kíváncsi természeteknek. Bejárta már jóformán a magyar tenger minden kis zegét-zugát, felkutatta még a legeldugottabb helyeket is. Ezért is érdemes követni blogját, de ami még ennél is messzebb mutat: újabban mesekönyvíróként kápráztatja el a Balaton-rajongókat. Ezért is faggattam egy kicsit a kezdetekről, a könyvéről, a terveiről.
Mina és Vidi két fonyódligeti tündérpár, akik egy rég elfeledett titok felkutatására indulnak. Mi inspirált a mesekönyv megírására?
Amióta megvettük kis balatoni házikónkat, rengeteg időt töltünk ott. Télen-nyáron szinte minden hétvégén. Rengetegen csodálkoznak ezen, kérdezgetik, hogy ugyan mit lehet a Balatonon csinálni a szezonon kívül? Én pedig elhatároztam, hogy megmutatom. Így indult a blogom, ahol először balatoni kirándulásainkat és fotóinkat osztottam meg. Aztán Balaton-rajongásunk szép lassan egyre több szálon indult tovább. Sokat meséltem a gyerekeknek saját kalandjaikat esténként, így született meg a két tündér, Mina és Vidi figurája, akik így a gyerekeimről lettek formázva. Aztán Mina és Vidi önálló történeteket kaptak, először rövidebb, egyszerűbb meséket, ezek a legkisebb korosztálynak szóló egyszerű mesék. Aztán mivel gyerkőceim nagyon szeretik a rejtélyeket, legyen az térképes kincskeresés a kertben, amiket én rajzoltam, vagy rejtvények, geoláda keresés, szép lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy lehetne egy hosszabb lélegzetvételű történet is, ami egy rejtélyfejtés köré épül. Így született meg a Mina és Vidi az óriások nyomában című meseregény.
A történet egy esti tábortűzzel kezdődik. Úgy gondolom, hogy ez hűen tükrözi azt a balatoni életképet, amit mindannyian elraktároztunk magunkban egy-egy nyári vakációnak köszönhetően. Azonnal magába szippant, és emlékek garmadáját adja vissza számunkra. Ez az indítás tudatos volt a részedről?
Ez eddig sosem jutott eszembe, úgyhogy tudatosnak semmiképpen sem nevezném, inkább tudatalattinak. De örülök, ha rád már az indítás ilyen intenzíven hatott. Mindenképpen célom a könyvvel, hogy kellemes emlékeket ébresszen a Balatonról. A sztoriban a két fonyódi tündér, Mina és Vidi egy régi balatoni legenda nyomába erednek, ami óriásokhoz köti a Balaton keletkezését. A nyomozás során tündéreink titkos somogyvári könyvtárban kutatnak, Szántódnál átkelnek a Balatonon (igaz, nem a komppal, hanem szarkaháton), a tihanyi Belső-tónál eligazítást kapnak egy bölcs kínai aranyhaltól, majd Badacsonynál találják meg a rejtély kulcsát. Nagyon bízom benne, hogy a könyv elolvasása után, ha arra járnak majd a gyerekek, eszükbe jut, hogy nini, ez az a kút, ahol a könyvtár található, keresik a nádasokat, hogy hol élhet a kacsamama, aki a hét napjairól nevezte el fiókáit, melyik kő hívja a kukorica-tengeralattjárót. Ha pedig valaki a könyv miatt kap kedvet ahhoz, hogy például meglátogassa a somogyvári Szent László Nemzeti Emlékhelyet, még nagyobb lesz az örömöm.
Nagy Balaton-rajongó hírében állsz. Blogot is vezetsz, amiben rendre megosztod a követőiddel, hogy mit érdemes felfedezni a Balaton környékén. Mi vezérelt arra, hogy belekezdj az írásba?
Ahogy mondtam, mindenkinek meg szeretném mutatni, hogy a Balaton négy évszakos úticél, nem csak a nyári strandolásra alkalmas. Ehhez még hozzátenném azt is, hogy hasonló tévhitek vannak a déli parttal szemben. Sokan azt gondolják, hogy ha egy kis kirándulásra, várra, történelmi emlékhelyre vágynak, azt csak az északi parton találják meg. Holott a déli parton is számtalan rejtett, mesebeli helyet találunk, arról nem is beszélve, hogy ha túl merészkedünk az M7-esen, és elindulunk a somogyi dombok közé, varázslatos településeket, kirándulási célpontokat találunk. Blogom elsődleges célja ez, ezért az Iránytű oldalon településenként mutatom be a látnivalókat. Természetesen a lista nem teljes, folyamatosan bővítem, de nagyon fontosnak tartom, hogy csak olyan helyeket írjunk le, amit valóban meglátogattunk, nem a netről ollózom össze a leírásokat.
Mina és Vidi a mesekönyvvel, a bloggal együtt egy nagy balatoni brand felépítését rejti magában. Erre látsz esélyt? Vannak ilyen irányú vízióid?
Alapvetően nem a brandépítés a célom, nekem ez csak a hobbim, szenvedélyem. Én csak azt szeretném elérni, hogy az emberek fejében helyére kerüljön a Balaton: a magyar tenger nem egy nagyra nőtt strand, minden korosztály, érdeklődési kör számára számtalan lehetőséget nyújt, legyen az túrázás, kulturális, történelmi emlékek, gasztronómia vagy éppen sport. Abban azonban van igazság, hogy blogom és a mesekönyv szépen egymáshoz illenek, mint a kirakós darabkái, és kialakul egy nagy kép, amit ezzel foglalnék össze: Balaton, család, mese.
Tervezed a mesekönyv folytatását? Elvégre Fonyódról Badacsonyig jutottak csak.
Igen, már készülőben van a Mina, Vidi és a balatoni vasszörny rejtélye. Sokat spoilerezni nem szeretnék, de itt képbe fog kerülni Szigliget, a balatonedericsi Csodabogyós-barlang, de a többit fedje egyelőre a titok homálya. Közben gyűjtöm a balatoni mondákat és legendákat is blogomon, amivel a mesekönyveken kívül is egy varázslatos világba igyekszem vezeti az érdeklődőket: a Balatonnál ugyanis éltek tündérek, óriások, sellők, elátkozott királylányok, pásztorleánykák és gonosz boszorkák. Sőt, szirének is: a Keszthelyi-hegységben élő vadleányok derekán csak egy kendő volt, keblüket aranyhajuk fedte, és varázslatos énekükkel elcsábították a halászlegényeket. Általában ezeket a legendákat kevesen ismerik, és bízom benne, hogy ezek összegyűjtésével és bemutatásával még izgalmasabbá tehetem a Balatonról kialakult képet.
Hozzászólás