Kőszegi-Arbeiter Anita Szombathelyen végezte egyetemi tanulmányait – aztán jól ott is ragadt. Nem firtattam, hogy mi lehetett ennek az oka, de két csodás gyermekét elnézve, nem nehéz kitalálni… Ő olyan igazán ismerkedős típus, ha lehet, mindenkivel jó viszonyt ápol, így többek között a város polgármesterével is. Miért olyan említésre méltó ez? Mert Anita felvetette, a polgármester pedig támogatta az ötletet, hogy készüljön egy mese a városról.
Amikor Anita először megkeresett, és elmesélte a történetet, egyúttal felkért a mesekönyv szerkesztésére, bevallom „férfiasan, derekasan”: kicsit szkeptikus voltam. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a mesében anyuka kéz a kézben végigsétál gyermekével a város utcáin, meg-megállnak a nevezetességek előtt, hosszasan elmélkednek az épületek történetéről, majd belépnek az ajtókon, hogy saját szemükkel is lássák mindazt, ami mára csak történelem.
Ehhez képest megérkezett Fülöp.
Ha jól emlékszem, engem már itt levett a lábamról Anita – hisz ez a név számomra egyszerre sugározza a határozottságot, bátorságot, ahogy a szerethetőséget, nyitottságot is.
Az internetező strucc története
Ezt követően újabb meglepetés ért. De akkora, hogy azonnal írtam is Anitának, és gratuláltam neki; pedig még csak a kézirat első oldalának második bekezdésénél tartottam.
Fülöp ugyanis Afrikában él. Ő egy strucc. És! Most figyelj: internetezik. Igen, egyszer unalmában ugyanis ráguglizott, hogy mit kell tudni a struccokról, pedig gyors madár lévén, nehezen viselte a lassúságot. Márpedig ott a szavannán bizony igencsak lassú volt az az internet.
Itt megadtam magam (vagy dobtam egy hátast – kinek hogy tetszik jobban). És nem, még csak véletlenül sem azért:
- mert szeretem ezt a mai digitális őrületet, vagy
- mert nem tölt el szomorúsággal, hogy az én gyerekem sosem fog bunkit építeni, attól nem messze pedig egy, a csak bennfentesek számára ismert „fegyverraktárat” kialakítani, vagy
- mert örülnék annak, hogy ma már egyetlen egy kézzel írt levelet sem kapok, csak a telefon pittyegéséből tudom, hogy valakinek éppen eszébe jutottam.
Hisz ez mind a múlt.
Hanem, mert ma már más világot élünk, a gyerekeink más tempóban érnek, más az érdeklődési körük, még akkor is, ha mi ezzel nem értünk egyet, ha számunkra szokatlan. El kell fogadnunk a világnak ezt a változását is. És ebbe az ambivalens érzésbe belopakodik Fülöp, aki bosszankodik a lassú internet miatt. Értitek?
Véleményem szerint ezzel az indítással nem csak engem vett le Anita a lábáról, de azokat is, akiknek valójában szól a mese. Mert végre ők is magukénak érzik, sokkal könnyebben azonosulnak a történettel. Csodálatos ötvözése ez a klasszikus, értékteremtő mesevilágnak, valamint a modern kor vívmányainak.
Ráadásul Fülöp, aki ugyebár strucc lévén egy roppant gyors madár, viszonylag gyorsan meg is érkezik Szombathelyre, mert meg akarja tudni, hogy ő vajon mit is keres abban a bizonyos címerben, és neki erről miért nem szólt eddig senki semmit. Miért nem szólt? (imádom)
Fülöp fáradhatatlanul keresi a címerét
Miközben próbálja felkutatni a rejtélyt, bejárja a várost, ismerkedik, meglepődik, ismereteket gyűjt – mindezt úgy, hogy mi olvasók észrevétlenül azonosulunk vele, közösen tanulunk. A magam részéről például olyannyira, hogy szeretnék elmenni Szombathelyre (ez eddig nem volt tervben, elnézést is kérek a szombathelyiektől), hogy megnézzem a szökőkutat, hogy szemügyre vegyem, tényleg nem mozdul-e az a szobrot, hogy bekukkantsak a levéltárba, majd megkeressem a Savaria múzeumot, ahol lehet, hogy majdnem iktatásba vesznek, hogy megkeressem azt a bizonyos sikátort, felszálljak a többé már nem közlekedő villamosra, végül: megtaláljam a címert. Ahol most is ott van Fülöp, ő, aki Afrikából futott el idáig – a strucc, aki tud guglizni.
A könyv hamarosan kapható lesz, a járványhelyzetre tekintettel, egyelőre e-book formátumban. Szerintem ne maradjatok le az előrendelési akcióról. Kövessétek be Fülöp facebook oldalát, mert neki ilyen is van ám, de ígérem, én is beszámolok majd Az én könyvem oldalán arról, hogy éppen hol tart a megjelenés folyamata.
Hozzászólás